CIVITAS FORTISSIMA - A LEGBÁTRABB VÁROS - BALASSAGYARMAT

Csehkiverés történelmi háttere: Ezen cselekedetükkel bizonyították, hogy abban a vészes korszakban is lehetett hazafiként cselekedni és tenni a Hazáért! Annak ellenére is, hogy az egész ország nem akart katonát és fegyvert látni, illetve hogy rengeteg helyen már éktelenkedett a vörös posztó.

A telhetetlen cseh megszállók Január 15-én lépték át az Ipolyt és foglalták el Balassagyarmatot, illetve több települést is a folyó bal partján többek közt Drégelypalánkot, Szécsényt.

A csehek uralni akarták a teljes Balassagyarmat-Losonc vasútvonalat, valamint utólag magyar kézbe kerültek olyan cseh térképek is melyeken egészen az Aszód-Miskolci vasútvonalig tótul voltak feltüntetve a településnevek. Még Gyöngyös is tótul volt feljegyezve.

A városban már az első napoktól kezdve feszültség volt érzékelhető és egyre kevésbé tudtak a polgárok, vasutasok, tisztviselők, diákok beletörődni az idegen igába.

A legelső lépést a "magyaros ellenállásra" a vasutasok tették meg, akik felvették a kapcsolatot a városból kivonult honvédekkel akiknek Magyarnándorig illetve Aszódig kellett visszavonulniuk. Így tudták összehangolni támadásukat annak érdekében, hogy felszabadítsák Palócország Fővárosát.

A végső cseppet a pohárba a Vármegyeházán megtartott köztisztviselői gyűlés adta, ahol a köztisztviselők megtagadták az új hatalom számára az eskütételt.

Ezek után 1919. január 29-én hajnalban támadott a katonaság és a közel 30-40 fős vasutas "alakulat". A hajnali és reggeli harcokban elérték, hogy a város három helyőrségéből egy helyre(laktanyába) visszaszorítsák a cseheket. Ezekben a heves reggeli harcokban nagyobb veszteségeket szenvedtek a vasutasok és a Honvédeink , mint azzal számoltak, ezért a katonaság ismét visszavonult Magyarnándorig, hogy erőt gyűjtsön. Eközben egész nap a polgárság a pénzügyőrség valamint számos diák tartotta tűz alatt a laktanyát, hogy a megszállók azt érezzék folyamatos a katonai jelenlét.

A délután a visszatérő 16-os és 38-as honvédek végleg leszerelték a megszállókat és 78 foglyot ejtettek.
Ezen a napon a Balassagyarmati felhívásnak eleget téve a környező települések is fegyvert ragadtak így az Ipoly bal partja teljesen felszabadult. Ezen hős cselekedetnek köszönhetően az ország része maradt e terület. A balassagyarmati és a környékbeli hősök nem hagyták, hogy tovább csonkítsák a Hazát.

Január 31-én már tömve volt Balassagyarmat katonasággal, a 16-os és 38-as honvédek mellett a városban állomásoztak székely bakák is, akiket ha ráeresztettek volna a csehekre talán ma szabad lenne az egész Felvidék, mivel Losoncon és Ipolyságon a cseh katonaság már fűtött vagonokban várta a visszavonulást.

1998-ban városi ünneppé nyilvánította a képviselőtestület január 29-ét. Majd 2005-ben törvényi szinten is megkapta Balassagyarmat a Legbátrabb Város elnevezést.

Emlékül a Hősökre pedig az egyik hős halott szavait idézzük fel:
"Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”

(Szent Korona Rádió)


A LEGBÁTRABB VÁROS - BALASSAGYARMAT (TELJES FILM! 1,5 órás)

1919. január 29-én a helybéli polgárok (vasutasok, iparosok, kereskedők, orvosok, tanárok, diákok) és a környékben állomásozó katonák néhány egysége kiverte Balassagyarmatról a várost két hét óta megszállva tartó cseh csapatokat. 1, 5 órás TELJES FILM!


2010.01.31.
Emléktúra a '19-es csehkiverés hőseinek tiszteletére

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nógrád-gömöri tagszervezetei emléktúrával emlékeztek meg az 1919-es csehkiverés magyar hőseire.

2010. január 30-án 9 órakor mintegy 50-60 fő (talán éppen 64) találkozott a balassagyarmati vasútállomáson, hogy vonatra szállva elutazzanak Magyarnándorba, az emléktúra kiindulási pontjára. A magyarnándori vasútállomáson az időközben zászlókat bontó vármegyéseket egy zöld Nissan, valamint két más típusú rendőrautó várta. Figyelembe véve, hogy egy emléktúráról van szó, ezt furcsállták a résztvevők, s hangot is adtak véleményüknek.
Az emlékezők karavánját egy rendőrautó vezette, s a menet végén is a rendőrség gépjárműve haladt.

A falut elhagyva, pár száz méter megtétele után a túra útvonala egy erdős, kietlen részen folytatódott. Ide az időközben helyenként már térdig érő hó miatt nem követték a rendőrök az emlékezőket.

A túra ezen szakasza beszélgetéssel telt, határon túli (Felvidékről és Délvidékről is voltak hazafiak) és csonkaországi vármegyések, szimpatizánsok osztottak meg tapasztalataikat. Aztán ahogy a hófúvás erősödött és egyre nőttek a megtett kilométerek, úgy halkult el a túrázók többsége. Az átázott ruha, a viszontagságos időjárás, a kisebb-nagyobb emelkedők igazi próbatétel elé állították a megemlékezőket, amelyet minden résztvevő panasz és siránkozás nélkül, összeszorított fogakkal teljesített. A város előtt egy-két kilométerre sikerült újra műútra csatlakozni, s Balassagyarmat határában már forró teával vártak a túrázókat.

A Civitas Fortissima-szobor mellett elhaladva a városháza homlokzatán elhelyezett emléktáblához vonult az emlékezők hada, ahol Tulai László, a Civitas Fortissima Baráti Kör alelnöke szólt a megjelentekhez. Beszédében kis történelmi visszatekintő után megköszönte, hogy ily módon is megemlékeztek a csehkiverő hősökről. Ezután Zagyva Gy. Gyula, a HVIM elnöke mondott beszédet. Kiemelte, hogy a jövő generációjának feladata lesz, hogy az olyan hősökről, mint pl. a Rongyos Gárda tagjai, vagy a csehkiverő balassagyarmatiak, méltóképpen emlékezzenek, hogy kerüljenek be a köztudatba, illetve a tananyagba.
A beszédeket koszorúzás követte, majd a helyi moziban levetítették a Civitas Fortissima c. filmet.
A megemlékezésen részt vettek a HVIM balassagyarmati, salgótarjáni, egri, budapesti, felvidéki, soproni tagjai.

(hvim - jsm)
forrás: http://kuruc.info/r/21/54497/